„Azt látom az elmúlt egy-két évben, hogy mind utánpótlásban, mind a legmagasabb szinten most kezd el fájni a sportban a generációs különbség és tapasztalat. Szerintem mostanra jutott el egy kritikus pontra az edzői szakma, hogy belássa, nem feltétlenül működnek azok a vezetői eszközrendszerek, amik eddig működtek. Valami mást, valami újat kell mutatniuk és ezt egyre többen érzik, előtérbe kerülnek a humán képességek, amiket régen soft skilleknek hívtunk, és szükségük lehet tanácsra vagy támogatásra” – mondja Steigervald Krisztián arról, hogy az edzőknek immáron ezen a területen is fejleszteniük kell magukat.

A szakember előadása a „Sportoló generációk harca a figyelemért” címet viseli, adódik a kérdés, hogy tulajdonképpen kik, miért és kinek a figyelméért harcolnak.

„A figyelemgazdaság világában élünk, ez azt jelenti, hogy a figyelem felértékelődött mint befektetett energia, főleg amióta az okoseszközök és a social media megjelent. Eljutottunk oda, hogy a figyelmünk felett nem mindig mi magunk rendelkezünk, mert vannak nagyon nehezen kezelhető, kívülről érkező inputok. Innentől kezdve a sportban és a versenysportban, főleg a sportoló-edző viszonyrendszerben szinte állandó a harc, hogy megkapja mindkét fél a figyelmet” – vélekedik Steigervald, példaként pedig azt hozza, hogy az edző is küzd a sportoló figyelméért, amikor kiadja a taktikai utasításokat, vagy hogy fenntartsa a figyelmet egy háromórás edzés közben. A másik oldalon szerinte a sportolók is küzdenek azért, hogy megkapják az edzőtől azt a figyelmet, amire igényük van. 

„Ebben van egy generációs eltérés, egy tanult tehetetlenség a rendszerben: régen felnőttorientált volt a társadalom és megvolt a hierarchia, ha az edző beszélt, akkor a sportoló figyelt rá. Ez mára megváltozott, már kortársorientált társadalomban élünk és a mellérendelt viszonyrendszerben meg kell tanulni, fel kell építeni annak a működését, hogy figyelni kell a másikra.”

A figyelem gyakori hiánya, a rengeteg inger és az online világ előretörése az él- és a versenysportban is érezteti a hatását, és egyre többet lehet azokat a véleményeket hallani, hogy régebben sokkal könnyebben lehetett megszerettetni a sportot a gyerekekkel.

„Szerintem ezt régen nem mérték és most sem tudok róla, úgyhogy erről nincs kutatási adatom. 20 évvel ezelőtt nem volt ennyi videojáték, és azt látjuk, hogy ezeknek „köszönhetően” most már nagy tömegnek van lehetősége arra, hogy passzív módon dopaminfröccshöz jusson. Régen ezt csak aktív módon lehetett elérni, sporttal vagy bármilyen fizikai tevékenységgel, ma már ülve is meg lehet tenni, ami egyszerűbb, kényelmesebb, valamint gyorsabb sikerélményt ad. Ezáltal fennáll annak az esélye, hogy ma nehezebb fiatalokat toborozni” – fogalmaz a generációkutató. 

A saját előadásával kapcsolatban annyit árult el, hogy a jelenleg is zajló változások okát szeretné feltárni, mert úgy látja, ok-okozati, logikus folyamatról van szó, és nem azért kell változtatni, mert ezt valaki kitalálta, hanem mert a világban sok olyan esemény történt, aminek következményei vannak. Ezek mennek most be az uszodákba, a pályákra, az öltözőbe, és fontos, hogy mindenki megértse: ez természetes és nem nagyon lehet ellenük tenni. 

„Eszközöket mondani megértés nélkül, az veszélyes, mert tévútra visz és az a XX. század. Most azt látjuk, hogy az eszközök rendelkezésre állnak, de először a látásmódot, a szemüveget kell megváltoztatni. Egy óra alatt nem lehet csodát tenni és ezt ne is várja senki, nem is a szakmába szeretnék beleszólni, csak egy másfajta nézőpontot igyekszem megmutatni, valamint egy olyan mixet összehozni, amivel mindenki nyertesként kerül ki ebből.”