Furcsa nyarad volt, de inkább te használj valamilyen jelzőt rá.
Felemás. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen megérkezett a kislányunk, így már hárman vagyunk a kis családunkban. Ez boldogságra adott okot, július 16-ától meghatározza a mindennapjaimat. Ami nem sikerült jól, az a válogatott szereplésem, lemaradtam a világbajnokságról. Ez hibádzott, de arra ösztönöz a történet, hogy még jobban igyekezzek. Nem mondtam le semmiről.

Mennyire volt könnyű ezen átlépned, miután Tibi közölte, nem mész a világbajnokságra? Az indoklása azért biztató volt a jövőre nézve?
Nehéz volt, mert sok olyan visszajelzést kaptam, akár Tibitől, akár a csapattársaktól, barátoktól, edzőktől, hogy jól ment a játék, nem vallottam szégyent. Ennek ellenére nem kaptam lehetőséget. Tibi jelezte, hogy nem az én személyemmel volt a gond, szerkezeti változást hajtott végre, jól eső érzés volt, hogy nem lemondóan nyilatkozott rólam. Nyilván több kell ahhoz, hogy én és a csapat is jobb legyen.

Év közben kell ezt a többet megszerezni? A kapitány jelezte, hogy „ellenőrizni fogja” a játékosokat.
A legjobb fejlődési lehetőség, ha a bő keret tagjai kemény mérkőzéseket játszanak egész évben. A legtöbben európai kupasorozatokban szerepelnek majd, és a bajnokságban is több élesebb meccsre van kilátás, nem lesznek talán olyan bajnokik, amikor az erő és a koncentráció elveszik a nagy tudáskülönbség miatt.

Kire voksoltál, amikor az OSC-ben a csapatkapitányról szavaztatok?
Titkos volt a szavazás.

De nincs ellenedre, hogy Gór-Nagy Miklós lett a cséká.
Persze, hogy nincs, jól ismerem, tökéletesen alkalmas a feladatra. De azt kell mondjam, szinte bárki el tudta volna látni ezt a csapaton belül, annyira megbízunk a másikban, annyira szeretjük és elfogadjuk egymást. Mindenki örül Mikinek.

Mennyire lesz más az OSC ahhoz képest, amilyen tavaly volt?
Szerintem azzal is erősödtünk, hogy megmaradt a csapat gerince, és akkor még nem beszéltünk az igazolásainkról, akik stabilitást adhatnak. Sokan négy-öt éve együtt játszunk, így amikor a nyári szünet után találkozunk, a második edzésen körülbelül mindenki felveszi a szokásos tempót, hangulatot. Ez lehet a mi erősségünk, egységesek vagyunk és folyamatosan érünk. Stabil jó játékkal szeretnénk magunkból kihozni a maximumot.

Hogy megy az apaság?
Egyre jobban. Abba is bele kell tanulni, élvezem. Amikor otthon vagyok, akkor igyekszem én átvenni a stafétabotot.
 
-ds-