Egyéb
... ha pofonok is csattannak
2015. április 28. 17:18
A Szolnok–Ferencváros és az OSC–Eger mérkőzésekkel holnap kezdetét veszi az E.ON férfibajnokság két győzelemig tartó elődöntője. Nézzük, mit látunk szubjektív szemüvegen keresztül.
„Nem kérünk, de nem is adunk kegyelmet.”
Közös válogatott sikerek ide, barátság oda, a szezon legkeményebb bajnoki összecsapásai következnek. A kódolt győzni akarás hajtja őket előre, mindegy, ki áll a másik oldalon, elcsattannak a kötelező pofonok, megy majd a huzavona, a másik „tönkretétele”. Így is van rendjén, még akkor is, ha Benedek Tibor szövetségi kapitány minden bizonnyal a szokottnál izgatottabban nézi majd játékosok egymásnak feszülését, a várható vitákat, keménykedéseket, a feszültséggel járó odamondogatásokat.
A tét minden szempontból hatalmas.
A csapatok az érmekért, négyből három minden bizonnyal kizárólag az aranyért indul csatába (a Ferencváros is persze, de nem kell nagy bátorság kijelenteni, Varga Zsolt együttese az egyetlen, amelynél még a bronznak is módfelett örülnének), ami a legszínvonalasabb bajnokság esetében, mondani sem kell, milyen presztízzsel bír. Ez a presztízs pedig magában hordozza a vízilabda sava-borsát. Tekintettel arra, hogy a válogatott játékosok mindegyike itthon játszik, és javarésze vízbe ugrik az elődöntőben, majd a helyosztókon, garantált a sokáig beszédtémát szolgáltató történésfaktor , avagy esély mutatkozik a vitára is.
„Nem kérünk, de nem is adunk kegyelmet.”
Kiindulva abból, hogy profik tempóznak majd a medencében, joggal bízhatunk abban, az irgalmatlan ütközet után sem maradnak el a baráti ölelések, hovatovább válogatottbeli puszik, mindazonáltal a sportág szubjektív jellegéből adódó őrület kivédhetetlen. Éppen ezért hatalmas a felelőssége mindenkinek, elsősorban játékosnak, edzőnek, játékvezetőnek, a zsűrinek, hogy különösebb negatív visszhang nélkül záruljanak a mérkőzések, az óhatatlan forrófejűség dacára is tűréshatáron belül maradjon a mutatvány.
„Nem kérünk, de nem is adunk kegyelmet.”
Amennyiben mindez kellő mértéktartással párosul, szavunk sem lehet.
Mi tagadás, sanszosak a lélegzetelállító pillanatok.
Csoda, hogy a idény kezdete óta ezeket a partikat várjuk?
a.z.
Közös válogatott sikerek ide, barátság oda, a szezon legkeményebb bajnoki összecsapásai következnek. A kódolt győzni akarás hajtja őket előre, mindegy, ki áll a másik oldalon, elcsattannak a kötelező pofonok, megy majd a huzavona, a másik „tönkretétele”. Így is van rendjén, még akkor is, ha Benedek Tibor szövetségi kapitány minden bizonnyal a szokottnál izgatottabban nézi majd játékosok egymásnak feszülését, a várható vitákat, keménykedéseket, a feszültséggel járó odamondogatásokat.
A tét minden szempontból hatalmas.
A csapatok az érmekért, négyből három minden bizonnyal kizárólag az aranyért indul csatába (a Ferencváros is persze, de nem kell nagy bátorság kijelenteni, Varga Zsolt együttese az egyetlen, amelynél még a bronznak is módfelett örülnének), ami a legszínvonalasabb bajnokság esetében, mondani sem kell, milyen presztízzsel bír. Ez a presztízs pedig magában hordozza a vízilabda sava-borsát. Tekintettel arra, hogy a válogatott játékosok mindegyike itthon játszik, és javarésze vízbe ugrik az elődöntőben, majd a helyosztókon, garantált a sokáig beszédtémát szolgáltató történésfaktor , avagy esély mutatkozik a vitára is.
„Nem kérünk, de nem is adunk kegyelmet.”
Kiindulva abból, hogy profik tempóznak majd a medencében, joggal bízhatunk abban, az irgalmatlan ütközet után sem maradnak el a baráti ölelések, hovatovább válogatottbeli puszik, mindazonáltal a sportág szubjektív jellegéből adódó őrület kivédhetetlen. Éppen ezért hatalmas a felelőssége mindenkinek, elsősorban játékosnak, edzőnek, játékvezetőnek, a zsűrinek, hogy különösebb negatív visszhang nélkül záruljanak a mérkőzések, az óhatatlan forrófejűség dacára is tűréshatáron belül maradjon a mutatvány.
„Nem kérünk, de nem is adunk kegyelmet.”
Amennyiben mindez kellő mértéktartással párosul, szavunk sem lehet.
Mi tagadás, sanszosak a lélegzetelállító pillanatok.
Csoda, hogy a idény kezdete óta ezeket a partikat várjuk?
a.z.
Vízilabda hírek