A Magyar Vízilabda Szövetség életét, költségvetését és munkáját is az Európa-bajnokság határozta meg idén, a tornából több szempontból is profitálhatunk. Igen eredményesen zárultak a korosztályos világversenyek magyar szempontból, és példátlanul erős lesz a következő bajnokság. Kemény Dénessel már az új székházban, a korábbi (és félig-meddig leendő) Sport Szálló egyik irodájában beszélgettünk.

Fotó: Szaka József

Sikerült belakni az új helyiséget?
Munkára már teljesen alkalmas a hely, aki pedig majd karácsonykor, vagy húsvétkor jön ide, az már egy szép és hozzánk méltó környezetben találja magát. Most azon dolgozunk, hogy „pofásabbá” tegyük az előteret, ahová a vendégeink érkeznek. Nagyon jó lett a tárgyalónk, elnökségi ülésre éppen elegendően nagy. Az emelet kialakítása pedig nagy vívmány, már be is rendeztük.

Azaz, ha a hétvégén már válogatott összetartás lenne, akár meg is szállhatna ott valaki?
Kilenc szobában, tizenhét ággyal rendelkezünk, egyszerre ennyien férnek majd el. Sok erős vidéki klubunk van, ahonnan gyakran érkeznek válogatottak a közös edzésekre. Ezentúl nem kell majd az igen költséges szállodai helyeket fizetnünk, hanem itt lakhatnak majd. Természetesen itt is lesznek költségek a takarításból, az ágyneműk, törülközők mosásából, az állagmegóvásból, de ezek minimálisak a korábbiakhoz képest. Abban bízom, hogy lesz olyan pillanat, amikor nem férnek majd el itt a válogatottak.

Mennyire volt égetően szükséges az új székház kialakítása?
Az előző irodánk pozíciója gyönyörű volt, elvégre a Margitszigeten, egy patinás uszodában dolgoztunk, ahová, ha belépünk, szembetaláljuk magunkat a márványtáblákkal, a magyar vízilabda múltjával és jelenével. Az irodahelyiségek viszont lehettek volna elegánsabbak, ideálisabbak. Ez a mostani a lehető legjobb megoldás. Van saját parkolónk, amivel drasztikusan csökkent a szövetségi dolgozók behajtási költsége, amelynek nagy részét a parkolási díjak vitték el, s maradtunk az uszodában.  

Ha már anyagiak: mennyire lehet nyugodt a szövetség anyagi helyzetével kapcsolatban?
Az Európa-bajnokság sok munkával, sok extra költséggel, de sok bevétellel is járt. Most úgy tűnik, nem volt veszteséges a torna, és elképzelhető, hogy valamennyi nyereségünk is lesz, még nem látjuk pontosan a végét. A szövetség szponzori szerződései rendben vannak, nem panaszkodunk. Ami folyamatosan pengeélen táncol, az a TAO-pályázatok feltöltése. Nem könnyíti meg ugyanis a helyzetünket, hogy vannak előnyt élvező sportágak, amelyek a felajánlható pénzek jó részét elviszik.

Fotó: Szaka József

Izzasztóak a szponzori beszélgetések vagy a vízilabda szövetség elnökének könnyebb a dolga?
A fentiek miatt nem könnyebb. Ha viszont eljutunk a találkozóig, akkor jó eséllyel lesz is valami az együttműködésből, a kérdés mindig az összegeken van. Egy szponzori szerződés aláírásához nagyon sok tárgyalás és sok potenciális szponzor megkeresése szükséges, a TAO-nál talán nem annyira bonyolult a helyzet, hiszen ilyenkor a cég nem a saját pénzét adja, hanem azt, amit egyébként is befizetne az államnak. (A szövetség új főtámogatója az E.ON Hungária Zrt. lett, az erről szóló megállapodást szerda délelőtt ünnepélyes keretek között írták alá, a beszámolót itt lehet elolvasni. - a szerk.)

Mennyire mozgatta meg az Eb önmagában a szponzorokat?
Nem panaszkodunk. A főszponzori, beszállítói szponzori pozíciókból nagyon komoly anyagi bevételünk lett. Utóbbiak vagy a piaci ár bizonyos százalékáért adták a terméket, ami szükséges volt az Eb-hez, vagy ha kevesebb terméket adtak, mint amit szerettünk volna, akkor kiegészítették készpénzzel. A főszponzorok mélyen a zsebükbe nyúltak, élen a magyar állammal, amit ezúton is köszönünk a sportért felelős államtitkárságnak.

Megérte nekik?
Úgy tűnik, már csak azért is, mert a szövetség és az Eb támogatói közül lényegében mindenki vindikálta a jogot magának ahhoz, hogy a meccseket a legjobb helyekről nézze. Még azok is, akik elaludtak, és nem vásároltak jegyet időben, decemberben. Ezek a cégek tehát kifejezték, hogy nemcsak üzleti kapcsolatban állnak a vízilabdával, hanem szurkolnak és imádják is a pólót. A legfontosabb szponzoraink legfontosabb emberei folyamatosan itt voltak az uszodában az összes fontos mérkőzésen, legyen szó a férfi- vagy a női válogatottunkról.

Itt voltak a nemzetközi szervezetek prominens személyei is. Tetszett nekik, amit láttak?
Az első perctől kezdve korrekt és pozitív volt a viszonyunk, persze gyakran adódtak kisebb problémák, amiket meg kellett oldani. Az időnk nagy részét a kollégákkal, élén a főtitkár úrral már ebben az új épületben töltöttük az Eb alatt. Nagyon sokat segített a Liga elnöke, a szövetség alelnöke, Tóth Sanyi, ő is szinte beköltözött a Szigetre. Nagy munkát vállalt, sok érzékeny felületet vett a kezébe. Nagy köszönet jár a több száz önkéntesnek, akik végig folyamatosan dolgoztak. Megjelent a tornán a FINA elnöke, a FINA igazgatója, a LEN elnöke és vezetői pedig végig itt voltak. Ennél jobb visszajelzést nem kaphattunk volna. Biztos jobban is meg lehetett volna szervezni a tornát, biztosan találtak hibát a szurkolók, a résztvevők is, de ne panaszkodjunk.

Volt olyan, amiben kompromisszumot kellett kötni?
Nem igazán. A LEN folyamatosan LEN-eseménynek tekintette az Eb-t, ebből indultak ki. Mi viszont egy kicsit bele akartuk lopni a magyar póló múltját, jelenét is, már a helyszín, a vízilabda szentélye is erre predesztinált minket. Erre utalt a kilenc olimpiai zászlónk felhúzása, amiket meg is világítottuk. Fontosnak tartottam, ha valaki belép az uszodába, juttassuk eszébe, hogy 1932 óta kilenc olimpiai aranyat nyert a magyar vízilabda. De a magunk képére formálást jelentették a magyar mérkőzések előtti, általunk csak glóriafilmeknek nevezett klipek is. Ezeket a filmeket azokon a helyeken, ahol a kiemelt vendégek tudtak enni egy pogácsát és inni egy italt, folyamatosan vetítettük. A LEN-nel ezzel kapcsolatba volt egy kis kedves, baráti civódás, de egy rossz szó nem hangzott el a részükről. Paolo Barelli egy vagány sportember, aki kiváló sportoló volt, megértette, hogy ez a törekvésünk jó célt szolgált. Ő egyébként többször jött és ment: ha kellett Bécsbe vittük a reptérre, vagy oda oda mentünk érte, hogy ideérjen egy fontos ebédre. Hogy ez utóbbi például valóban így legyen, azért köszönet illeti a Belügyminisztériumot, mert a határt átlépve szirénázó autókkal hozták Budapestre. Úgy érzem, mindent megtettünk a szurkolókért, a tv nézőkért, a média képviselőiért, de a LEN vezetőiért is, hogy ne csak attól érezzék jól magukat, hogy ez egy szép rendezvény. Nagy sikere volt a békának, mint ötletnek, s különösen népszerű volt a 20 méter széles, 3 méter magas kivetítőnk, ami annyira megtetszett a LEN-nek, hogy pár héttel később a berlini úszó-Európa-bajnokságon is felállítottak egy hasonlót. 

Fotó: Szaka József

Tehát összességében nem egy olyan „franchise Eb” volt a nyári, amit, mondjuk, egy az egyben „ledobhatnánk” Belgrádban, két év múlva, hanem volt egy kis magyar íze.
A szerbek is hozzá tudják majd tenni a saját pólójuk képét, kétségtelen, hogy olimpiai zászlókat nem tudnak majd kifeszíteni. Minden mást igen. Ők januárban rendezhetik meg az Eb-t, egy fedett uszodában. Számunkra sokkal többet adott a margitszigeti uszoda nyitottsága, mintsem elvett volna valamit: a platánfák illata, a Dunáról fújó szél, nos, „elnézést kell kérnünk” mindenkitől: ezt máshol nem lehet reprodukálni.

Szakmailag mennyire volt komoly ez a torna?
Izgalmas meccsek voltak, nem volt unalmas az Eb. A játékvezetés érthetősége az átlagoshoz képest jobb és következetes volt. Mindig kérdés a pólóval kapcsolatban, mennyire eladható: nos, attól, hogy a két hét alatt 85 ezer ember volt kint a Szigeten, az egész nemzetközi sportvezetés hanyatt esett. Örvendetes, hogy a várakozásainkkal ellentétben kevesebb volt az eltérés a női és férfimeccsek nézőszáma között. Persze mindenki tudja, ez Budapest, a város és az ország póló iránti szeretetét nem lehet máshoz hasonlítani. Ez egyben nagy lehetőség. Biztosan állíthatom, ha kész lesz a Dagály melletti uszoda, igen jó eséllyel megkaphatjuk a Bajnokok Ligája hatos döntőjét, akár kétszer egymás után. Az kiváló felvezetése lenne a 2020-as Európa-bajnokságnak. Ugyanis meggyőződésem, nem nagyon lehet majd találni egy évvel a budapesti úszó és vízilabda-világbajnokság előtt, négy évvel az uszoda átadása után alkalmasabb helyet a 2020-as januári Eb-nek.

Vannak arra vonatkozóan adatok, mennyien nézték az Eb-t televízión keresztül?
Engem az is meglepett, hogy 30 ország adott egyenes adásban közvetítést a helyszínről. Például Iránban, a helyi sportcsatorna. Nemrég jártam ott, egy egyhetes edzőképzést tartottam, aminek apropóján egyébként újra leadták a torna meccseit. Csak zárójeles megjegyzés: meglepően felkészültek az iráni edzők, a gyerekek pedig, amit csak meg lehet tanulni a vízilabdából, nagy szorgalommal és alázattal meg is tanulják. Az olasz RAI a sportcsatornáján mind a 64 meccset adta, és nagyon magas volt a LEN streamjének nézettsége is. A világ legkülönbözőbb pontjairól kaptam kedves szavakat a szervezésről, hiszen a hangulat az élő közvetítéseken is „átment”. Komoly nézettséget produkált tehát az Eb, a tengerentúlon is. Érdekes, hogy a legtöbben nem itthon, hanem Szerbiában követtek televízión keresztül egyetlen mérkőzést: a hatmilliós Szerbiában az elődöntőt két és fél millióan követték – a döntőről nincs adatom.

Térjünk rá a válogatottakra: volt-e bármelyiknek olyan kérése az Eb alatt, amely váratlanul köszöntött a szövetségre?
Előfordulhatott volna, mert menet közben kiderülhetnek hiányosságok. De vagy ügyesen megoldották a kapitányok, vagy nem volt ilyen probléma, vagy nem jutott el hozzám. Már hónapokkal az Eb előtt nagyon alaposan átbeszéltünk mindkét kapitánnyal mindent, kiválasztottuk a támaszpontjukat, kialakítottuk az edzésprogramot. Ezeken a körülményeken, azt gondolom, semmi nem múlhatott.

Fotó: Szaka József

Mennyire lett szakmailag reális a férfiválogatott nyara?
Stabilizáltuk magunkat az elődöntőben. Az, hogy végül mind a hármat meg is nyertük, azt jelentheti, hogy stabilizáltuk magunkat a döntőben is, de hiba lenne ezt a terhet a játékosok nyakára tenni. Az elődöntőben már minden apróságokon múlik, láttuk ezt sokszor, a múltban is. Türelmesnek kell lenni, és nagyon örülni annak, hogy minimum elődöntős és erős ez a csapat.

Jól ismeri Benedek Tibort, mennyire nehéz a helyzete, s mennyire kezeli jól a helyzetet?
Tibor a lehető legjobban áll a munkához: meccsről meccsre készül. Ő foglalkozik a saját játékunkkal, kollégái az ellenfél elemzésével. Szisztematikusan, jól dolgozik. Tiborban megvan az alázat és a fejlődni vágyás, mindenhonnan megpróbál ellesni előrelépési lehetőségeket, akár olyan válogatottaktól is, akik rendszeresen mögöttünk végeznek a világversenyeken. De leskelődik a hazai szakemberek tanácsai után, más sportágakban meghonosodott elképzelések után is, nekem ez nagyon biztató arra nézve, hogy az elődöntős tendencia megmarad.

A lányok most sem tudták átlépni az elődöntőt, náluk a „bármi lehet” eddig rendre a vereséget jelentette.
Szerintem kicsit „folklóros” a rájuk aggatott bélyeg. Ez a csapat konkrét meccseket veszített el, nem hiszem, hogy a lányok tartanának az elődöntőtől. Miért nem tartanak akkor a bronzmeccstől, ami mint tudjuk, nehezebb, mert ott már nincs javítási lehetőség, s az ottani vereség már valóban nagy csalódás. Meg kell találni azokat a kapaszkodókat, amik a következő elődöntő előtt a lányoknak és a stábnak erőt, önbizalmat adnak.

Meg sem fordult tehát a váltás lehetősége a kapitányban vagy másban…
Merész András nagyon részletes, komoly tervvel érkezett hozzám, ebből nekem nem az jött le, hogy azon gondolkodna, hogy átadná a helyét másnak. Megjegyzem, az elnökség tagjai közül sem fordult meg ez senkinek a fejében. 

A korosztályos válogatottak mérlege: egy világbajnoki aranyérem, egy világbajnoki bronzérem, egy Európa-bajnoki ezüstérem és egy Európa-bajnoki 4. hely. A fiú ifjúsági válogatott aranyérme meglepte?
Azt gondolom, Lovas Petinek az a húzása, amit a spanyolok elleni csoportmeccsen bemutatott, s amivel aztán egy olyan ágra kerültünk, amelynek a végén döntőt játszhattunk, nem csak egy gól volt a sok közül. Ráadásul úgy kellett behúznia a labdát, hogy abban a helyzetben a játékos nem látja, hol áll a kapus. Ez az egyik legrizikósabb szituáció a hosszú kapufánál. Szóval bátrak voltak, és az a gól adott egy olyan nyugodt estét a csapatnak, ami után tudták, ha nem teszik rosszul a dolgukat, eljutnak az elődöntőig, ahol ugye bármi lehet. Az a momentum átfordította a csapatot. Le a kalappal a gyerekek előtt, a többiek előtt is, de a lényeg száz éve nem változik. Az utánpótlás-válogatottak feladata, hogy a felnőtt válogatottakat táplálják. A fiúknál és a lányoknál is fontosak az érmek, de a lényeg, hogy folyamatos és egyenletes legyen a felnőtt válogatottakba épülő játékosok száma.

Van kedvence a fiatalok között?
Imádom a tehetségeket, s imádom a vagányokat. Akikre ez illik, azok nyugodtak lehetnek. Másrészt nagyon becsülöm azokat, akiket a szerencse kevesebb tehetséggel, de nagyobb szorgalommal és alázattal áldott meg, mert nélkülük nincs csapat. A fontos, hogy mindkét típus fontosnak érezze magát a csapatban, de egyikük se érezze magát fontosabbnak, mint a csapat. Most ez így volt a nyáron.

Fotó: Szaka József

A nyárnak vége, jön az ősz, jön a bajnoki szezon. Nagyon komoly lehet mindkét vonalon.
Igen, és ez nagyon helyes. Kiélezett küzdelem lesz, és biztos lesz sok balhé is, ami kivédhetetlen, egyben felhívja a figyelmet a vízilabdára. Izgalmas, szép bajnokságok elé nézünk. A lányoknál megjósolhatatlan a győztes személye, és ne feledjük, az UVSE, BVSC, Szentes, Eger, Dunaújváros ötösből az egyik csapat nem játszik majd elődöntőt sem. A fiúknál van három erős csapat, de én a leginkább arra leszek kíváncsi, az őket követők közül kik okoznak majd ellenük meglepetéseket. Erre is több esélyes van.

Sokan ferde szemmel tekintenek az OSC megerősödésére, átalakulására…
A Vasas után van egy újabb erős pesti csapat, ez nem hiszem, hogy baj. Ráadásul egy olyan csapat, amelyik nemzetközileg meg tudja állni a helyét, és közönséget vonz a 33-as medencével és kétoldali lelátóval rendelkező hangulatos Kondorosi úti uszodába, ahonnan húsz évig méltatlanul mellőzték a pólót.

Az ősz beköszöntével elkezdődött a suli is. Mint ahogyan a szövetség edzőképzésének második éve. Sikeres?
Egyelőre minimális a lemorzsolódás. Mivel a LEN akkreditálta a képzést, aki elvégzi a jövő nyáron, egy LEN-MVLSZ oklevelet kap. Jól halad, a második évet is színvonalasan tervezzük végigvinni, így ha minden jól megy, nagyjából ötvenen kaphatnak oklevelet jövőre. De ez önmagában nem érdekes. A legfontosabb az, hogy aki ezt a két évet elvégezte, a legjobb magyar oktatóktól hallotta az edzősködés tudományos hátterét, valamint a legjobb pólósoktól hallgatta a szakmai előadásokat. A célunk az, hogy képzettebb edzők tanítsák a gyerekeket vízilabdázni.

-ds-