A testület elnöke, Faragó Tamás vezette fel az ülést, ő és a jelenlévők is arra voltak kíváncsiak, mennyiben változott az elmúlt időszakban a nemzetközi póló, és ennek megválaszolására az ülés két előadója, először Benedek Tibor, tökéletes alanynak bizonyult.

A férfiválogatott szövetségi kapitánya videós elemzésekkel tűzdelt előadásában összefoglalta a magyar nemzeti csapat szereplését, és szólt arról is, mit lehetett megfigyelni az ellenfelek játékában. Nos, egyre jobban előtérbe kerül a mozgásos játék. A zárások, nyitások, betörések egyre nagyobb szerepet kapnak a csapatok taktikai repertoárjában, előtérbe kerülnek például a második centeres játékkal szemben (kivételt a horvát csapat képez). Ugyanakkor az idei világversenyeken a játékvezetők kevésbé díjazták a magyar csapat mozgásos játékát, mint a barcelonai világbajnokságon.

A második centeres játékkal kapcsolatban Benedek Tibor megjegyezte, hogy abban az esetben is szükség van a védőjátékos labda felől való helyezkedésére, mert a legtöbbször ebben a pozícióban is hasonló megítéléssel adnak ítéletek a bírók, mint a centerjáték esetében. A legnagyobb fejlődési lehetőséget abban látja, hogy a játékosok akarjanak évközben is fejlődni, ne elégedjenek meg a tudásszintjükkel, hiszen a kiegyenlített mezőnyben végül a játékosok közti egyéni különbségek döntenek. Kiemelten fontosnak tartja ezt a fiatal tehetségek esetében, akiknek meg kell szerezniük azt a plusz erőt, ami az utánpótlás-felnőtt ugráshoz elengedhetetlen. 

További fejlődési lehetőséget lát a kapitány a fórmegjátszás közbeni gyorsabb labdajáratásban, a kapufás játék egész évben való gyakorlásában, a bizalom év közbeni, teljesítmény alapján történő megerősítésében, a játékkapcsolatok kialakulásában és abban, hogy a válogatott játékosok a klubban is azonos poszton játszhassanak.

Videós elemzésében kitért a topcsapatok tipikus fór-hátrány figuráira, a szerbek kapufás játékára, s hasznos statisztikákat láthattak a jelenlévő tagok az emberelőnyök hatékonyságával kapcsolatban. Ezek közül kiemelendő, hogy Barcelonához hasonlóan, a budapesti Európa-bajnokságon is eredményesebb volt az 1-3, vagy a több mint 7 passzból ellőtt fór, a közepes, 4-6 labdaátadással szemben.

Horkai György előadása következett ezután. Az utánpótlás-válogatottak kapitánya megerősítette kollégáját abban, hogy a korosztályos világversenyekre is jellemző volt a második centeres játék hiánya (kivételt itt is a horvát együttes jelentett). Szintén nemzetközi trend a gyors, robbanékony felúszás, a tudatos beindulások alkalmazása, illetve a kemény, kitolásos szoros emberfogás. Kiemelte, hogy szélesedik a mezőny, egyre több olyan csapat van, akik odaérhetnek a végére. A topcsapatok centerjátéka erős, ugyanakkor a védők jól fogják elölről a középcsatárokat. Zónavédekezésnél szembetűnő a dinamikus mozgás, az oldalirányú visszalépések és az, hogy magasan vannak fent, jól állnak a csapatok a lábukon. A csapatok jellemzően egyből felvállalják a lövéseket, ahogy erre lehetőség adódik. Ennek eredménye a több kapura lövés, a pörgősebb játék.

A magyar csapat erősségei közül a jó csapatszellemet, a kapusteljesítményt és a hatékony emberhátrányos védekezést emelte ki a szövetségi kapitány. Fejlődési lehetőséget a visszaúszások gyorsaságában, a szoros emberfogásban és a centerképzésben lát Horkai György. Szintén a magyar csapat eredményességét javítaná a szoros emberfogásban való több labdaszerzés, a lefordulások megjátszása, a zónavédekezés közbeni több mozgás, a szervezett bemozgások és az ember elé való beúszás. A játékvezetői felfogással kapcsolatban fontosnak tartja, hogy nemzetközi szinten nincs bujkálásért adott ajándék fault, az ítéletért meg kell küzdeni.

A két szakmai elemzés után a tagok ajánlásokat fogalmazhattak meg. 

Kovács István és Vincze Balázs javaslatát, miszerint a szövetségi kapitányokat és az ob I.-es edzőket hívják meg a játékvezetői értekezletre, támogatja a Szakmai Testület tagsága. A testület szorgalmazza, hogy ne szülessenek új értelmezések idehaza, hanem a nemzetközi bírói gyakorlatnak megfelelően vezessék a hazai bajnokságokat. Ez a válogatottak és klubcsapatok érdeke is!

Az anomáliák között említhető, hogy

- a hazai felfogásban alig van különbség az elölről, labda felől való bekkelés és a "letaglózás" közötti bírói megítélésében,
- nemzetközileg nincs az ellenfél térfelén egykezes faultért kiállítás,
- a centernek nem lehet bedobni a labda nélküli kiállítást a nemzetközi gyakorlat szerint és
- indokolatlanul kicsi a magyar játékvezetők ingerküszöbe a szabaddobás elvégzésére engedélyezett idő esetén. 

Faragó Tamás a Szakmai Testület ülésének végén elismerését fejezte ki a válogatottak nyári szereplését illetően, hiszen abból a magyar vízilabda minden szinten profitálhat. Egyben arra kérte a két kapitányt, "vállalja fel" a fent megfogalmazott küldetést, amely egyben az egész Testület ajánlása is a szövetség Elnökésge felé.