„Tíz évvel ezelőtt, ezen a napon vált népmesei hőssé az a 13 vitéz" - emlékezett egyszerűen, de sokatmondón Kemény Dénes a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke a tíz évvel ezelőtt történtekre.

Akkor a válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett, és olyan csapatot irányított, amely veretlenül, mind a hét mérkőzését megnyerve lett olimpiai bajnok. Sorozatban másodszor. 

Ki ne emlékezne arra a bizonyos döntőre, minden idők egyik legizgalmasabb magyar csapatsportágbéli fináléjára. A szerbek már az elején elhúztak három góllal, s hiába kapaszkodott vissza a magyar válogatott, az utolsó negyed előtt ismét háromgólos hátrányban voltunk. No, de akkor, valami félelmetes védekezéssel, hatalmas akaraterővel és koncentrációval, valamint Kásás Tamás és Kiss Gergely góljainak, Szécsi Zoltán remekléseinek köszönhetően 3-0-ra nyertük meg az utolsó negyedet. 

Ezzel az újabb olimpiai bajnoki címet, Sydney után, és akkor még nem tudtuk, Peking előtt.
 
Szécsi Zoltán így emlékezik: "A jól végzett munka örömét adta nekünk az a döntő. Nagyon jól játszottunk, nagyon nagy élmény volt, de az egész rajtunk múlt. Megcsináltuk! Nem is emlékeztem, hogy éppen tíz éve történt, valamiért szeptember eleje rémlett, Dénes sms-e emlékeztetett ma az évfordulóra. Rég volt, szép volt, gyönyörű emlék, de ma már az ember a napi feladataira koncentrál. Talán éppen emiatt tudtunk nyerni akkor, mert akkor is a napi feladatra koncentráltunk. Nagyon örülök, hogy a csapatból mindenki a vízilabda mellett maradt, sokan miattunk kezdtek el pólózni és ez remek érzés." 

Kiss Gergely volt a döntő egyik hőse, ez vitathatatlan, hiszen 0-3-nál, és a meccs hajrájában is döntő gólokat szerzett. Nemrég megjelent könyvében így emlékszik az első negyedben történtekre:

"Kinéztem a közönségre, de csak egyetlen pillanatra. Világosan emlékszem, azon gondolkodtam: itt vagyunk, jók vagyunk, eddig mindent megnyertünk… tényleg így el tudjuk rontani? Tényleg három perc alatt elintézzük magunkat? Ahogy feltettem magamnak ezt a kérdést, villámgyorsan átfordultam. Bár ehhez az is kellett, hogy meglássam a lelátón a szerb államelnököt, Boris Tadicot. Láttam, ahogy vigyorog, ahogy összepacsizik a mellette ülővel… Ott és akkor én azt mondtam magamnak: nem, nem és nem! Nem fogjuk elveszíteni, nem akarom megadni neki ezt az örömöt!"

Aztán a negyedik negyedbeli feltámadásról így vall: 

"Dénes a második alkalommal már egyáltalán nem pánikolt a harmadik negyed után. Csak annyit mondott: nyugodtan játsszunk, van időnk. Kijelentette: szerinte mi tudunk három gólt lőni Szerbiának, egy dologra kell csak figyelni, hogy ne kapjunk több gólt. Ha ez megtörténik, az valószínűleg véget vetett volna a döntőnek és az álmainknak. Onnantól csak ez járt a fejünkben. És Dénesnek igaza lett. Amikor sikerült belőnöm a nyolcadik gólunkat, olyan eksztázisba és önkívületi állapotba kerültem, amit azóta sem éreztem, holott bőven éltem még át sikereket."

A szikár tények:

Magyarország-Szerbia és Montenegró 8-7 (2–3, 3–2, 0–2, 3–0)
Gólszerzők: Kiss G. 4, Kásás 2, Benedek, Varga T. 1-1, illetve Sapic, Gojkovic 2-2, Ciric, Ikodinovic, Udovicic 1-1
 
A magyar válogatott tagjai: Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Vári Attila

A torna többi mérkőzésén:
Szerbia és Montenegró-Magyarország 4-6 (1–0, 2–3, 1–0, 0–3)
Magyarország-Horvátország 10-8 (1–0, 4–2, 4–4, 1–2)
Egyesült Államok-Magyarország 5-7 (2–2, 2–3, 0–1, 1–1)
Kazahsztán-Magyarország 4-14 (1–3, 0–4, 2–4, 1–3)
Oroszország-Magyarország 6-7 (1–2, 1–1, 1–3, 3–1)
Magyarország-Oroszország 7-5 (2–2, 3–3, 2–0, 0–0)