A magyar válogatott 10-9-re győzte le Olaszországot az Európa-bajnokság bronzmérkőzését, így a 2012-es eindhoveni kontinenstorna után ismét a harmadik helyet szerezte meg.

A főszereplők nyilatkozatai:

Keszthelyi Rita, a torna gólkirálya, 19 találattal: „Jól ismerjük az olaszokat, minden trükkjükre és eszközeikre készen álltunk. Szerintem a különbséget a 6 az 5 elleni felállások hozták. Türelmesen játszottunk, fantasztikusan türelmesen, elég hideg fejjel, hogy az utolsó passzal megteremtsük a tökéletes lövést. Mindenkinek köszönjük, aki hozzájárult ehhez az éremhez.”

Illés Anna: „Az első másfél perctől eltekintve szerintem nagyon jól játszottunk. Az egy rövid periódus volt. Azon kívül volt harminc és fél másik perc. Csapatként működtünk együtt, ráadásul nagyon jól. Amikor elmentünk hárommal és utána 7-7-re feljöttek az olaszok, akkor sem törtünk meg, csak csináltuk a magunk dolgát és nyertünk végül. Nagyon szép eredmény lett volna hazai közönség előtt szebb érmet elérni, de így hozta a sors, majd legközelebb összejön egy jobb eredmény az elődöntőben is.”

Kisteleki Dóra: „Nagyon büszke vagyok magunkra, hogy innen fel tudtunk állni a negyedik negyedben. Nyilván ez a vesztes elődöntő mindenkinek a szívfájdalma, de én nagyon örülök, hogy azután a meccs után a csapatnak volt még ereje. Innen még van tovább előre, ebben a csapatban még nagyon sok van. Nem ijedtünk meg akkor sem, amikor kimaradt az ötméteres – bár szerintem jól láthatóan megrúgták Keszthelyi Ritát –, fel tudtunk állni és megnyertük a mérkőzést. Végig azt éreztem, hogy nyerni fogunk, ebben a szellemben szálltunk medencébe.”

Bujka Barbara: „Nem foglalkoztunk ma semmivel, mindegy mi volt az állás, mentünk tovább és az volt a lényeg, hogy a végén a mi nevünk mellett álljon egy góllal több.”

Gangl Edina: „Akkor nyer egy csapat, ha rendben van a védekezés. Nekem is akkor könnyű, ha ott vannak a blokkok és ki tudnak segíteni, de ez fordítva is igaz: ha lemaradnak egy-egy lövésről, akkor ott vagyok mögöttük. Ez egy tipikus női vízilabda-mérkőzés volt: egyszer fent, egyszer lent. Vezettünk hárommal, aztán kiegyenlítettek, igazából erre számítottunk. Nem ijedtem meg az elején a két bekapott gól után, képes vagyok lezárni a dolgokat. A gól az gól, még ha ugyanolyan is volt az első kettő. Így jött össze, úgy érzem, hogy sikerült utána talpra állni és jó védésekkel segíteni a csapatot.”