Előző bejegyzésemet a szakmai élményekkel zártam, most azzal kezdem.

Nyerni még egy felkészülési meccsen is jó, veszíteni még egy felkészülési meccsen is rossz. Ebben a sorrendben jöttek az események. És végül megint győzelemmel zártuk a „mini tornát”. Tegnap előtt 14-13-ra vertük Görögország Eb ezüstérmes csapatát. Az eredmény azért is jó, mert az utolsó percben még döntetlenre állt az eredmény, és a lélektani pillanatokban helyén volt a lányok szíve. A VB-n számtalan kiélezett pillanat lesz, amikor hasonló higgadtságra lesz szükség. Ha az érmes álmainkat valóra akarjuk váltani, akkor jobb, ha elfogadjuk a tényt, hogy lesz még ilyen alkalom bőven…

 A következő meccs az Ausztrálok elleni volt. A hazaiak profin összerakott nagyon, motivált csapattal győzték le a mieinket 14-9-re. Nincs más kifejezésem rá, mint, hogy férfias küzdelem zajlott a vízben, de senki sem maradt adós a magyarok közül. Ha összekerülünk az ausszikkal a Vb-n, két dolog biztosan másképp lesz. Nem lesznek hazai pályán és nem két ausztrál fogja vezetni a meccsünket. Vállalható eredmény született, és kijöttek a hibák, amelyeket még tudunk orvosolni. A mai napon pedig az Ausztrál U-20-as válogatottal ellen zártuk a szereplésünket, amelynek kispadján két magyar is ült. Szilágy Péter egykori magyar szövetségi kapitány, és az Egriek korábbi kiváló vízilabdázója Seress Tibor. Jó látni, hogy a magyar szakedzőkre ilyen magas szinten is igény van. Lányaink a mai feladatot etalonszerűen végezték el. Kevés kapott gól, sok lőtt. 17-6 ide. Nem könnyű a koncentrációt ilyenkor is fenntartani, úgyhogy jobbat nem is kívánhatnék. Összefoglalva az eseményeket: A két gyengébb csapatot úgy vertük meg, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A rivális ellen, kiélezett körülmények között nyertünk, a papíron erősebb ellen pedig meccseltünk egy jót. A vereség ellenére azt mondom sebaj, mert egy vereségre két győzelem jut!

A meccsek közötti időben hátunkra vettük a várost, és sétáltunk egy jót. Ezen kívül jártunk egy vadasparkban is, ahol kenguruk, koalák, emuk, bárányok és papagájok között töltöttük a délutánt. A legkedvesebb és legszimpatikusabb állat mégis a wombat volt. Ez egy lusta, aluszékony, duci állat. Szemmel láthatóan nem idegeskedi túl a dolgokat J. Ezután egy picit romlott az időjárás, és a 20 fokos, teraszon kávézós télből lett 14 fokos borult idő. De ez sem akadályozta meg a stáb néhány tagját (köztük engem se) hogy bemenjünk body szörfözni az óceánba. Az élmény fantasztikus volt! A mai nap újra napsütéses lett, és búcsúzásképp elmentünk megnézni a naplementét egy olyan helyre, ahová több ezer papagáj érkezik arra az egy órára, amíg lenyugszik a nap. Most elköszönünk a várostól, hogy folytassuk az utunkat.

Az esti vacsoránál, amikor gratuláltam Greg McFadden ausztrál szövetségi kapitánynak a győzelmükhöz, annyit mondott „Nem ez számít!” Erre egy vállrándítással csak azt tudtam mondani : „Egyetértek!”

Irány a Világbajnokság!

Hajrá Lányok, hajrá Magyarok!

Paján Viktor   -  Gulyás Zoltán