Ma délután az izlandi Reykjavikban ülésezett az Európa Úszó Szövetség (LEN) legfőbb vezető testülete az úgynevezett Büro. Ezen az értekezleten – többek között- azt is eldöntötték, hogy 2014-ben, Budapesten kerül megrendezésre vízilabda Európa Bajnokság.

A rendezés jogáért eredetileg három város, Budapest, Isztanbul, valamint Belgrád jelentkezett, ám a szerb főváros visszalépett. Ugyanakkor a törökök nagyon magabiztosnak mutatkoztak még a prezentáció után is.

Dr. Martin György, a magyar szövetség elnöke elmondta, a Magyar Vízilabda Szövetség bemutatója kitűnőre sikeredett és már ekkor is több gratulációt kapott a küldöttektől, de akkor még hátravolt Isztanbul prezentációja. 

Végül a szavazás Budapest meggyőző fölényét hozta. Az elnök azt mondta, arról, hogy milyen arányban döntöttek a szavazók, nem nyilatkozhat.

Dr. Martin György hangsúlyozta, hogy a magyar sportdiplomácia igazi csapatmunkát mutatott be ezen az ülésen, hiszen mindenki tette a maga dolgát. Gyárfás Tamás, a LEN alelnöke ügyesen mozgatta a „szálakat”, Dr Salamon Ferenc a LEN örökös tagja pompás háttérmunkát végzett a Magyar Vízilabda Szövetség pedig nagyszerű prezentációt állított össze és nagy sikerrel mutatta be. Ennek a csapatmunkának az eredménye, hogy 2014-ben, a negyedszer rendezheti meg a magyar főváros az öreg kontinens legjobb vízilabdázóinak találkozóját.

Következzék egy csipetnyi múltidézés.

1926: Ha valaki kételkedne benne, hogy a vízilabda hagyományos magyar sportág, annak ajánlom, lapozza föl sporttörténet könyveket. Az Európa Bajnokságok sorozata honnan máshonnan indulhatott volna, mint a magyar fővárosból. Igaz a kezdet akkor sem volt éppen könnyű. Mert azt megálmodták a hazai politikusok és sportvezetők is, hogy új uszodát építenek e hatalmas rendezvény lebonyolítására, de a helyszín kijelölése, a tervek elfogadása és főleg az építéshez szükséges pénz előteremtése, akkor is nehézségekbe ütközött. Így aztán hosszú ideig úgy tűnt az egész EB kútba esik. Végül azonban, – rohammunkában, de - az új, minden igényt kielégítő Császár uszodában kezdődhetett meg a kontinensviadal. Ahol a rajt előtti napon még pallókon és festékes vödrök között közlekedtek a résztvevők és a rendezők, de a megnyitóra már minden készen állt. Akkor, – és utána még hosszú évtizedeken át – egyugyanazon EB-n szerepeltek a pólósok és az úszók, a szétválásra, sokkal később került csak sor. A vízilabda tornára négy válogatott nevezett. A magyar, a belga, a svéd és a német nemzeti együttes.   A magyar válogatott valamennyi ellenfelét legyőzte, igaz a későbbi ezüstérmes svédek ellen megkínlódott, de végül 3-2-re őket is „lebirkózta”.  Abban a háromkoronás  vízilabda válogatottban helyet kapott a kor leggyorsabb úszója, bizonyos Arne Borg is. A bronzérmet Németország válogatottja nyerte.

Nekünk kései utósoknak, az a feladatunk, hogy megőrizzük az első magyar Európa Bajnok vízilabda csapat névsorát, amely így fest: Barta, Fazekas, Homonnai, Keserű A, Keserű F, Vértessy, Wenk

1958:  Ez volt a Melbourne-i olimpiát követő első hazai rendezésű világverseny, amit hatalmas várakozás előzött meg. Naponta hétezer néző zarándokolt ki a Margitszigetre, csak azért, hogy győzni lássanak bennünket – emlékezett az eseményre Dr. Kárpáti György - A megfiatalított csapat pedig dicséretesen helytállt, hiszen vízben majdnem mindent sikerült megvalósítanunk.   Katona Andris, Csillag Gabi, Váczi Józsi és Molnár Robi képviselte a „szertelen ifjúságot”, akiket szövetségi kapitányunk, Lemhényi”Butykó – aki igazi nevelő edző volt – remekül épített be a csapatba.

Hogy mennyire, azt mutatja, hogy a magyar csapat megnyerte az aranyérmet,  Jugoszlávia és a Szovjetunió előtt.  A magyar együttes akkori csapatkapitánya Markovits Kálmán volt, aki élete egyik utolsó interjújában így beszélt az ötvenhárom évvel ezelőtti Európa Bajnokságról:

 -Egyáltalán nem volt nehéz csapatkapitánynak lennem abban a gárdában. Legfeljebb edzőnk, drága emlékű Lemhényi Butykó lelkesedését kellett néha tompítanom. Olykor tombolt a mérkőzéseken, de bizony a meccsek előtt is. Volt egy mikrofonja és az éppen ügyeletes világslágereket énekelte bele buzdításul, amikor a csapat az uszoda felé közeledett. Akkor aztán már mindenki tudta, jönnek a vízilabda válogatott tagjai.

-Akkor az egy jó hangulatú társaság volt…

-Hajjaj! Ez a jó hangulat párosult az eredményességgel, hiszen a két évvel később Rómában olimpiai bajnoki címet nyert olaszokat 7-0-ra győztük le. Végeredményben száz százalékos teljesítménnyel nyertünk aranyérmet.

2001: Június közepére, „Póló szigetté” változott a Margitsziget. Valami hihetetlen szeretet vette körül a magyar válogatottakat. (Akkor már a hölgyek kontinensviadalát is élvezhették a nézők.) Bár azért az igazi sztárok – természetesen – a fiúk voltak. Akiknek minden meccsén nyolcezer néző szorongott, tapsolt, szurkolt a lelátón. Nem véletlenül jegyezte meg az Európai Úszó Szövetség egyik tisztségviselője, hogy ilyen hangulatú EB-t csak Magyarországon lehet rendezni.

Emlékszem arra is, hogy ugyanaz a nyolcezer drukker síri csendben fogadta, hogy az elődöntőben, a rendkívül harcosan játszó olaszok 8-7-re legyőzték a mieinket. A csend azonban igazán csak egy percig tartott. Utána, a publikum elénekelte a Himnuszt a magyar csapat tiszteletére, majd azon nyomba biztatni kezdte, hogy megnyerje bronzmeccset. A dobogóért vívott csatában győzedelmeskedett is a gárda, így  Jugoszlávia és Olaszország mögött a harmadik helyen végzett.

A lányok azonban, - akár az operettben – angyallá váltak a” harminhármas” medencében, mert megnyerték az Európa Bajnokságot. Olaszországot győzték le a döntőben, a harmadik helyen pedig Oroszország végzett.

Ez volt a múlt. Most következhet az újabb Európa Bajnokság, 2014-ben!!!