Az Európa Bajnokság második napja, már hozott érdekes eredményeket. Ezeknek az élére kívánkozik, hogy Szerbia, csak kínkeservesen, 13-12-re tudta legyűrni Németországot. Mi akik láttuk a meccset elmondhatjuk, hogy a szerbek csupán a második negyedben játszottak egyértelműen fölényben, a mérkőzés nagy részében viszont a németek domináltak. Az is sokat elmond a találkozóról, hogy Dejan Udovicic, a szlávok mestere nem is akart nyilatkozni a megmérettetés után, végül nagy nehézségek árán annyit lehetett belőle „kihúzni”, hogy van véleménye az összecsapásról, de azt megtartja magának. Hagen Stamm a németek szakvezetője azonban a vereség ellenére bizonygatta:

Játékosaim megmutatták, hogy fantasztikus tartásuk van és, hogy valóban felnőttek ahhoz, hogy a legjobbak között tartsák számon őket. Büszke vagyok rájuk! Igazán csak egy csipetnyi hiányzott hozzá, hogy kiharcoljunk egy szenzáció számba menő döntetlent.

Persze azért bennünket a hollandok elleni összecsapás izgatott. A németalföldiek kispadján, edzőként az a Johan Aantjes ül, aki az Európa Bajnokság valamennyi szakvezetője közül, - Kemény Dénes után – a legrégebben, 1999 óta tölti be válogatottja szövetségi kapitányi posztját.

Játékosként pedig azzal büszkélkedhet, hogy tagja volt annak, a minden idők, világbajnokságon a legjobb helyezést elért holland válogatottnak, amely 1982-ben a negyedik helyen végzett.

Hogy a mai holland válogatott sem gyenge csapat, az bizonyítja, hogy tagjai közül többen horvát, spanyol, német és magyar klubcsapatokban szerepelnek.

A mérkőzés előtt az est műsorvezetője igyekezett még nagyobb hangulatot gerjeszteni az uszodában. Beszélt a magyar vízilabda múltjáról, az előző napon az olaszokkal szemben kiharcolt diadalról, majd arra biztatta a publikumot, hogy bátran „hullámozzon”. Csak amíg az első napon a holland-görög meccsen rengeteg hazai drukker töltötte meg a lelátót, valamint vagy 200 magyar szurkoló felejthetetlen hangulatot teremtett a mérkőzés színhelyén, keddre mindkét tábor megfogyatkozott. A nézők előre „lefutottnak” tartották a csatát.

Az is volt. Mert  a hazaiak csak egy negyedik tartották a lépést Birosékkal, aztán kijött a két csapat közti klasszis különbség.

Magyarország – Hollandia 19-6 (2-2, 4-1, 5-2, 8-1)

A magyar válogatott góllövői: Kiss 4, Hárai, Hosnyánszky 3-3, Katonás, Kásás, Szivós, Biros 2-2,

Varga Dénes

A találkozót követően, a csapat legeredményesebb tagját, Dr. Kiss Gergelyt kérdeztem:

• Azt szokták mondani, hogy a kötelező győzelem mindig a legnehezebb. Ezen a meccsen azonban nem látszott, hogy nehéz lett volna.
  
• Pedig az első nyolc perc után még 2-2 volt az állás, - emlékezett Kiss - az utolsóban pedig 8-1, tehát volt egy folyamata a mérkőzésnek- Noha ők is tudták amit mi, hogy jobbak vagyunk náluk. A hollandokra mindig jellemző a sportszerű, kemény játék, de a végére elfáradtak és akkor már tulajdonképpen minden helyzetből képesek voltunk gólt lőni.
  
• Azt mondtad, hogy a hollandok kemények, de sportszerűek. Ehhez képest Madaras Norbert kapott egy hatalmas pofont.
  
• Hárman vagy négyen kaptunk úgy ütést a fejünkre, hogy az ellenfél technikailag rosszul kivitelezett lövése után kaptunk hatalmas taslit. Egy ügyesebb játékos ilyet nem csinál. Ráadásul Norbinak a csapos foga bánta a dolgot. Most kénytelen lesz elmenni a klinikára és megröntgeneztetni, hogy megtudja mi a további teendő. Ha viccesre veszem a dolgot, akkor a hollandok ellen hazai pályán mindig jó nyerni, mert egy sportnemzetről van szó. Nekem is a kedvenc foci csapatom a holland, egyéni szponzorom is holland, tehát megannyi kötődésről beszélhetek. Örülök, hogy végül ilyen arányban nyertünk, mert ez bizonyítja, hogy végig koncentráltunk és azt is, hogy tiszteltük ellenfelünket és annyi gólt lőttünk nekik amennyit csak tudtunk.